Egy finom süti mindenre gyógyír

Néha a legjobb gyógyír egy kis süti. Gondolom mindenki volt ezzel már így…egy jó fagyi, vagy egy finom süti..

Anna a lányom szombaton este felé kisírt szemekkel jött haza. Természetesen a frászt hozta rám, hogy mi baj van, mert amikor meglátott akkor zokogásban tört ki. A kisebb pánik roham után mondtam a férjemnek hogy kicsit had beszélgessünk kettesben, ez régen is így volt. Szerencsére mindig jó viszonyom volt a lányommal, így nem kellett attól tartanom, hogy butaságot fog csinálni, vagy hogy aggódnom kellene miatta. Persze mint minden szülő én is aggódtam amikor elment otthonról, vagy éppen szórakozni mentek az éjszaka, de mindig megbízható volt.

Szóval a zokogás után, elővettem egy üveg bort, hiszen már nem volt kislány, és tudtam, hogy ez most jót fog tenni. Emlékszem, amikor kisebb volt, és valami gyötörte a kis lelkét akkor minidig valami sütit sütöttünk. Na ennek most nem nagyon volt kedvem nekiállni, és már nem is annyira kicsi, így a csokis dobozt ütöttem fel, hogy egy kis boldogsághormont adjak neki.

Kiderült, hogy összeveszett a barátjával, már nem első alkalommal, és hogy ez most igazán fájdalmas volt. Azt gondolom elfáradt a kapcsolatuk egy kicsit. Még az egyetemen kerültek össze, talán túl korán is. Persze hat év az csak hosszú idő, amit az ember nem dob csak úgy oda, de tudni kell túllépni valamin, ami már elfáradt.

Persze az üveg bor, és a csokik megtették a hatásukat, hiszen megkönnyebbült Anna, és egy picit meg is nyugodott. Azt hogy mi lesz velük, csak ő döntheti el, én csak annyit tehetek érte, hogy mindig ott leszek neki amikor szüksége lesz rám.