Gasztro túra és napelemes rendszer vidéken

Ugyan nem vagyok a konyha ördöge, de a sütés az mindig is a szívemhez közel álló hobby volt. A volt párom szülei vidéken laktak, tőlünk több száz kilométerre, de amikor kiderült, hogy lemegyünk hozzájuk egy hosszú hétvégére, egyből beneveztek egy süti sütő versenyre.

Az elején féltem, ugyanis azt hittem, hogy majd a helyszínen kell megsütnöm akkora adag süteményt, amiből nem csak a család és a zsűritagok, hanem még a gyerekkori barátok is jól lakhatnak. Közben halottam, hogy legalább 25 nevező van, és egyre inkább kezdet elmenni a kedvem ettől a versengéstől. Nem tudtam az sem elképzelni, hogy milyen terepen kerül a falunap megrendezésre, ahol egyszerre ennyi ember sütiket tudna sütni, ráadásul tudtam, hogy tömegközlekedéssel megyünk, ezért az is aggodalomra adott okot, hogy a sok konyhai eszközömet hogyan tudom majd leszállítani.

Hamarosan fel is hívtam a volt anyósomat, hogy megköszönjem a nevezést és azzal a lendülettel vissza is utasítsam azt, de aztán akkora lelkesedéssel fogadta a hívásomat, hogy az első húsz percben nem is hagyott szóhoz jutni. Elmesélte, hogy az egész buli annak apropóján jött létre, hogy felavatják az új, környezetbarát faluházat, mely napelemes rendszerekkel működik. Itt elmesélte közben az egész felújítás menetét a pályázattól egészen a kivitelezésig, olyan részletesen, hogy álmomban nem gondoltam volna, hogy ilyet valaha is végig akarok hallgatni.

Közben – mivel a környezetbarát rendszerek működési elveivel nem igazán voltam akkor még tisztában – még inkább elkezdtem azon aggodalmaskodni, hogy most már biztosan nem akarok annak a káosznak a részese lenni, amikor kísérleti jelleggel huszonöt önjelölt cukrász igyekszik egy falunapon a lehető legjobbat kihozni magából, de inkább elhallgattam ezt az aggodalmamat, és csak Janival, a volt párommal osztottam meg ezt.

Pár nappal a telefonbeszélgetést követően, kaptam egy e-mailt a szervezőségtől, melyben leírták a verseny egész menetét. Hatalmas kő esett le a szívemről, ugyanis kiderült, hogy nem a helyszínen kell a csoda sütiket összeállítani, hanem már azokkal kell megérkezni. Itt újra erőre kaptam, és mivel már csak két hét volt a versenyig, lassan elkezdtem töprengeni, hogy mi is legyen a nyertes alkotás. Egy isteni szikra következtében arra az elhatározásra jutottam, hogy megsütöm a periódusos rendszert édesanyám titkos muffin receptje alapján. A sütiben egyáltalán semmi kiemelkedő nincs, finom, de a recept csak azért titkos, mert anyámnak sincs fogalma a helyes arányokról. De az ötlet egyedinek tűnt, valamint igazodott azon elvárásaimhoz, hogy melegben is szállítható legyen, és a szabadtéri rendezvényen se romoljon meg a nap végére.

napelemHátra volt még egy nagy kihívás, ugyanis a nemrégiben csinált nyelvvizsgám eredménye pár nappal a verseny előtt derült ki. Sajnos ismételten pár ponttal lecsúsztam az elégséges szintről, így hatalmas elkeseredettségemben elhatároztam, hogy mégis lemondom a versenyt, ezzel bűntetve magam, és ösztönözve arra, hogy inkább otthon maradjak tanulni. Fel is hívtam az ügyben illetékes szakembert (anyósomat), és elsírtam neki a bánatomat. Elmondtam, hogy azért is lenne fontos most inkább a tanulást választani, mert egy lehetőségem van már csak az egyetemi felvételi előtt a nyelvvizsgát teljesíteni, így minden perc, amit tanulással tölthetek, csak a hasznomra válna. Erzsike erre csak annyit reagált, hogy ismer engem annyira, hogy ha ezen a hétvégén otthon maradok, akkor sem fogok több időt a tanulásra fordítani, mint ha legalább egy kicsit lazítanék az utolsó nagy hajrá előtt. Az meg már csak hab a tortán, hogy egy kis sütögetés és édesség evés azon túl, hogy serkenti az agyműködést, még a bánatomra is gyógyír, amit az elbukott nyelvvizsga miatt éreztem.

Itt már valóban nem tudtam milyen indokot felhozni a lustaságomra, és nem is volt kedvem tovább sajnáltatni magam, úgyhogy összekaptam magam és elkészítettem azt a temérdek süteményt. Hatalmas sikert arattam vele, az összes résztvevő a csodájára járt, ám sajnos így sem nyertem. A zsűri indoka az volt, hogy a minőség is fontos, nem csak az ötlet, és az egyik ismerősünktől megtudtam, hogy a hélium muffinban macskaszőrt találtak. Kicsit érdekesnek tartottam, mert se macskám, se kutyám nem volt akkoriban, de betudtam a vereséget annak, hogy egy összeszokott közösségben nincs esélye egy akkor odacsöppent fiatal fruskának.