Bukósisak akció a cukrászdában

Biztosan mindenki számára ismerős a páros randi fogalma. Ezt általában szituációs komédiákban láthatjuk a televízióban, de nekem szent meggyőződésem volt, hogy ilyen a való életben is létezik, csak az én párom egy annyira lehetetlen figura, hogy meg akar fosztani eme zseniális élménytől. Utólag kiderült, hogy valójában nem is biztos, hogy ilyen tényleg létezik, és igazából mindenkit csak óvni akart ettől a katasztrofális élménytől. Elmesélem hát nektek, had legyen egy vidám napotok!

Korábban már beszámoltam arról, hogy közös hobbi keresésen vagyunk túl, aminek az lett a vége, hogy ő nekiáll motorozni, én pedig megtanulok hastáncolni. Igen, jól látjátok, a közös ebben az idő, amit nem egymással kell töltenünk, hanem mindenki azt csinál ilyenkor, amit csak szeretne. Emlékeimben kotorászva rájöttem, hogy van egy hasonló érdeklődési körrel rendelkező pár, akiket gimi óta ismerek, csak az évek során nem kerestük egymás társaságát. Bele sem gondoltam, hogy ennek oka lehet, így hát felvettem velük a kapcsolatot.

Kezdetben minden rendben volt, sőt. Imádtuk egymást Vikivel, a pár lány tagjával, és a srácok is láthatóan jól kijöttek. Ők eljárkáltak együtt motorozni, mi pedig táncolni, heti két alkalommal. Bele sem gondoltam, hogy így talán már sok lehet a többi elfoglaltság mellett ez a kis szórakozás, csak egy idő után esett le, hogy azt az időt, amit a párommal akartam tölteni, végül egy olyan lánnyal teszem meg, akivel most már biztos, hogy nem ok nélkül kerültem a kommunikációt az elmúlt nyolc évben. De ha ilyen könnyen feladnám, akkor nem is én lennék, így este hazaérkezvén közöltem párommal, hogy páros randit szerveztem az új barátainknak és magunknak. Nem is kellett sokáig várnom a heves tiltakozásra, egyből sorakoztak a kifogások és a megalapozatlan felvetésekre épülő kikötések. Persze egyből visszavágtam, hogy ő nem szereti a barátaimat, nem akar velük minőségi időt együtt tölteni, azt hiszi, hogy senkivel nincs közös témája és minden egyéb sérelem, amit a kis képzeletbeli fiókomból elő tudtam halászni. Utólag visszagondolva szegény páromat iszonyatos hisztinek tettem ki úgy, hogy semmi alapja nem volt, de így most már késő ezt belátni.

Pár nappal később egy, a lakásunkhoz közel eső cukrászdába sikerült leszerveznem a négyes találkozót. Iszonyatos szorongások közepette a kellemetlenebbnél kellemetlenebb poénjaimmal próbáltam oldani a feszültséget, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Annyira ideges voltam, hogy a cukrászda specialitásából, ami mennyei brownie hatalmas fagylaltkehellyel 3 nagy adagot is megettem a találkozó alatt, de még ez sem enyhített a körülményeken. Eleinte próbáltam erőltetni az össznépi társalgást, de rájöttem, könnyebb, ha mindenki csak a saját partnerével társalog. A fiúk egyfolytában akciós bukósisakokról és egyéb motoros kiegészítőkről beszéltek. De ezt csak abból tudtam meg, hogy egyáltalán nem figyeltem arra, amit Viki mondott nekem, és néha elcsíptem egy-két gondolatfoszlányt Viki párjának a kiselőadásából. Ránéztem a szerelmemre és düh helyett csak kétségbeesett tekintetet véltem felfedezni a szemében.

Hihetetlen, de igaza volt… Miért is erőltettem ezt a hülyeséget magunkra? Ezt a véletlent leszámítva, hogy az új hobbink az ő régi hobbijuk, semmi egyéb közös nincs bennünk. Sőt, még az is hihetetlenül bosszantott, hogy ők ezekről a dolgokról úgy beszélnek, mintha meghatározó része lenne életüknek, nekünk pedig csak egy kaland volt, nem több. Igen ám, de most ezt hogy is mondod meg nekik? Ha már te hívtad el őket süteményezni, nem küldheted el őket félórányi kínkeserves beszélgetést követően. Ilyenkor jönnek a kegyes hazugságok, de sajnos annyira leszívták az energiámat, hogy nem tudtam brillírozni.

Így esett meg az eset, hogy bánatomban tovább ettem a süteményes fagyi kelyhet, egészen addig, amíg rendesen rosszul nem lettem. Furcsán fog hangozni, de nagyon örültem, hogy egyre rosszabbul vagyok, és hogy a fontos bukósisak konferenciát és hastánc kongresszust félbeszakíthatom egy jóleső kora esti gyomorrontással.

Szerencsére így mindenki megmenekült még viszonylag időben egy borzalmasan izgalmas bájcsevejtől. Ezután z incidens után már nem is találkoztunk velük túl gyakran, mind a ketten csökkentettük a közös hobbira szánt időnket, és ha randizni támadt kedvünk, azuttán csak kettesben tettük.